~a monda~

Élt egyszer egy manó. Kedves,barátságos,jóindulatú,bölcs öreg manócska,de csak egyetlen egy barátja volt, egy medve. A medve a Gellérthegyen lakott.Manó sokszor meglátogatta barátját. Egyszer a medve épp' kint olvasott,amikor megjelent Manó,de rögtön el is tűnt. A medve nézte hova lett a cimborája. Lenéz a hegyről és látja, hogy Manó beleesett a Dunába.Manó nem tudott úszni,úgyhogy gyorsan követte cimboráját. Medve kimentette Manót a vízből. Manó megköszönte és elhívta barátját sétálni. Egy kis idő múlva messze a barlangtól Manó megált, mert elfáradt. Medve hátranézett és intett barátjának, hogy menjenek,de hirtelen Medve elkezdett süllyedni. Éppen a mocsár közepén állt. Manó megpróbálta kihúzni barátját, de nem sikerült. Medve elsüllyedt. Manó akkora sokkot kapott, hogy elájult. Három nap után hirtelen felébredt. Medve ott feküdt kint a parton. Manó odarohant hozzá,de medve halott volt.Manó eltemette és hazament.Eltelt 1 év. Eltelt 2 év.Eltelt 10 év. Manó 99 éves volt.10 éven keresztül nem beszélt senkivel, bezárkózott a házába és magát okolta medve haláláért. Elment a temlomba, hogy beszéljen a pappal. Megkérte, hogy halála után az ő kedves barátjához temessék el. Eltelt 3 nap, Manó 100 éves lett volna, de úton a korház felé összeesett. Arra ébredt, hogy a kórházban van az ő medve barátjával. Tudta, hogy a mennyben jár. Felállt és megölelte öreg barátját.