~A látomás~

Egy szép reggelen korábban keltem, mint a többi napon. Szüleim dolgoztak, -nem vagyunk gazdagok,de azért mindenem megvan amit szeretnék- egyedül voltam otthon, ezért elmentem futni .Felvettem a melegítő ruhámat, bedugtam a fül hallgatót a fülembe és elindultam. Egy kis ideje már futottam,amikor eszembe jutott,hogy még nem reggeliztem és lassan itt lenne az ideje.Elkezdtem sétálni és kerestem a telómon a közelben egy pékséget.Miközben nyomkodtam a telefonom nem ment zene, mert elfelejtettem berakni.Hallok egy macska nyávogást és felnézek.Látom,hogy egy cica esik felém és még időben elkaptam.Egy fiú szól ki nekem az egyik emeleti lakásból, hogy várjam meg.Lerohant a lépcsőházban és kirohant elém, eközben simogattam a cicát és próbáltam megnyugtatni.A fiú kikapta a kezemből a kedvencét és megszeretgette.Miután megnyugodott,hogy nincs baja a cicának rám nézett.Egy-két percig néztünk egymás szemébe és nem szóltunk semmit.Hirtelen eleredt az eső,ezért behívott magához. Felfele menet megköszönte,hogy elkaptam a cicust.Mikor elértük az ő házukat nagyot néztem.Nagyon gazdag volt a fiú.Mielőtt bementünk volna megkérdeztem,hogy is hívják. Nicolas Jackson néven mutatkozott be és mondta,hogy Nicolas-nak vagy a Nick-nek szereti ha hívják.Én csak annyit mondtam neki,hogy Lara vagyok.Bevitt a lakásába és szólt a szüleinek,hogy nincs baja a Cirminek -így hívták a macskát-.A szülei kijöttek és kérdezték Nick-től,hogy ki vagyok.Elmesélte,hogy futás közben én kaptam el Cirmit, és eleredt az eső ezért behívott.A szülei elvitték a cicát megszárították és berakták a helyére.Nick behívott a fürdőszobába és adott egy tiszta törölközőt.Elkezdtem megrázni a hajam,hogy száradjon,aztán rátettem a nyakamra a törcsit.Nick is megrázta a haját utána rám nézett.Ledobta a WC-re a törcsiét, közelebb jött hozzám,megfogta a törölközőt a nyakamban, közelebb húzott magához és a fülembe súgta,hogy gyönyörű a szemed.Már majdnem megcsókolt, amikor megszólalt a kishúga az ajtóban:
-Ki ez a lány Nick?-kérdezi félénken a kislány.
-Ez a lány kapta el Cirmit.-mondta és felkapta a kislányt.
-Miért voltál olyan közel hozzá?-kérdezi halkan a kishúga.
-Mert tetszik nekem!-suttogta Nick a kicsi fülébe.
Lerakta a húgát és kiment egy pillanatra.
A kishúga rám nézett és mondta:
-Liza vagyok.Téged hogy hívnak?
-Az én nevem Lara-mondtam neki mosolyogva.
-Neked tetszik Nick?-kérdezi tőlem nagyon huncut mosollyal a száján.
-Igen, az első pillanatban megtetszett-mondtam neki.
Nick visszajött egy kisbabával a kezében.
-Ő itt Natasa.3 hónapos. Nemrég kelt fel- mondta Nick és mutatta nekem a babát.
-Nagyon édii.
-Szeretnéd megfogni?-kérdezte.
-Szabad? és átadta nekem a babát.
Nagy gömb szemeivel nézett rám. Először gyönyörű volt csak úgy sugárzott belőle a vidámság,de hirtelen minden elsötétült és egy szörnyű megérzésem támadt.
-Minden rendben?-kérdezte Nick és elvette tőlem a babát.
-Persze csak kicsit begörcsölt a hasam.El is felejtettem,hogy a boltba mentem,hogy reggelit vegyek magamnak.
-Csatlakozol hozzánk a reggelinél?-kérdezi Nick.
-Köszönöm szépen a meghívást, de nem maradhatok tovább.Haza kell mennem-mondtam.
-Akkor legalább hadd kísérjelek el-kérlelte Nick.
-Rendben.
Végül beleegyeztem. Nick felkapott egy esernyőt és kimentünk a lépcsőházba.
-Nick kérdezhetek valamit?-néztem felé hirtelen.
-Mi lenne az?-nézett rám.
-Ha gazdagok vagytok, miért laktok egy ilyen lakásban? Miért nem vesztek magatoknak egy saját házat?
-Nem itt lakunk.Ez csak az én házam.Nekem bérlik a szüleim.Néha átjövünk és itt lakunk egy ideig,de nem ez az állandó lakásunk.
-Ja értem
Nick tartotta az esernyőt a jobb kezével.Sok eső esett az utak szélén sok volt a pocsolya.Egy autó gyorsan ment és belehajtott az egyikbe.Nick gyorsan magához rántott,de még így is vizes lett a ruhám.Szerencsére pár sarokra volt a lakásom.
-Nem fázol?-kérdezi tőlem és magához húzott.
-Nem fázom,de ha nem haragszol ha hazaérek átöltözöm.-mondtam.
Hazaértünk és behívtam a lakásomba.Nem volt annyira szép mint az övék, de nem szólta le.Elmentem átöltözni és mikor kimentem rájöttem,hogy láthatta az árnyékom,mert nagyon fel volt pörögve.Kiléptem az ajtón és elindult felém.Megragadta a karom közel húzott magához, megfogta a derekam.Sokáig nézett a szemembe utána megsimogatta az arcomat és megcsókolt.3-4 másodpercig nem engedett el magától,de nem bántam.Az első közös pillantásunk óta beleszerettem.Miután elengedett a szemembe nézett,utána átölelést és a fülembe súgta:
-Szeretlek. Sose szerettem még senkit ennyire.-mondta és újra megcsókolt.
-Én is szeretlek Nick,de ez még nem korai?-kérdeztem és elkezdtem távolodni tőle.
-Nem lehet tudni, hogy melyik nap kelek fel utoljára.Minden pillanatot élvezni szeretnék az életemben amíg megtehetem.
Elővett egy zsebkendőt, ráírta a telószámát utána odajött félig betűrte a far zsebembe és ezt mondta:
-Ha szeretsz és készen állsz egy kapcsolatra akkor hívj fel.-elköszönt és adott egy csókot.Utána elindult az ajtó felé és elment.
Nem bírtam többé másra gondolni csak is rá.A szemére és a csókjára.
Másnap felhívtam és csak annyit mondtam neki,hogy szeretlek.Fél óra múlva megszólal a csengő.Anyukám nyitotta ki az ajtót.
-Mit szeretnél kisfiam?-kérdezi az anyukám kicsit ellenségesen.
-Lara-hoz jöttem,a barátja vagyok.
Anyukám behívta és felkiabált nekem.Elindultam lefelé,de velem szemben jött Nick és meglepődtem,hogy anya beengedte.Odajött hozzám Nick és átadta a virágot amit hozott nekem. Betettem egy vázába és behívtam őt a szobámba.Elindultam elől ,aztán mikor hirtelen megfordultam megcsókolt.Becsukta maga mögött az ajtómat, megragadott,felemelt az ölébe és lefektetett az ágyamra.Megcsókolt egyszer,majd még egyszer és egy párszor még eljátszotta ugyan ezt.Hirtelen anyukám nyit ránk ezzel a kérdéssel:
-Gyerekek kértek vala.....mit csináltok??
Odament hozzá Nick és elkezdte mondani neki.
-Mrs.Croft az én neven Nicolas Jackson, 15 éves vagyok és szeretem a lányát.Soha senkit nem szerettem még ennyire mint őt.Boldoggá szeretném tenni  és  mellette  akarom leélni az életem.Bármit megtennék,hogy boldognak lássam és,hogy boldoggá tehessem.Kérem had legyek vele, had legyen ő az életem szerelme,ne akarjon elválasztani minket kérem!
-Nicolas én csak azt kérdeztem,hogy mit csináltok! Nem kérdeztem,hogy mennyire szereted és, hogy mit tervezel a jövődben!De hagylak titeket,csináljatok amit akartok.
És kiment a szobámból.Nick rám nézett és ugyanott folytattuk mint amikor ránk nyitott az anyám.Egy perccel később hívták telefonon. Ismeretlen szám volt,de Nick felvette.Nem tudom mit beszélgettek,de Nick nagyon rossz állapotba került és elrohant.Napokig nem keresett és kezdtem aggódni érte.
Elmentem hozzájuk, az anyukája beengedett elmentem Nick szobájáig és bekopogtam.Mikor meglátott nagyon ideges lett.Minden áron azt szerette volna,hogy menjek el. Mikor kiabálni kezdett elsírtam magam és csak ennyit mondtam:
-Ostoba vagyok....hittem abban,hogy valaki tényleg tud szeretni,de tévedtem. Kirohantam a lakásukból és kifutottam az utcára. Szakadt az eső,de így nem látszott,hogy sírok.Elindultam hazafelé. Kicsivel később hallom,hogy valaki fut utánam.Megfordultam és Nick-et láttam közeledni felém. Mikor odaért megállt, a szemembe nézett, utána szorosan átölelt és ő is elsírta magát.Közben ezt suttogta a fülembe:
-Ne haragudj rám kérlek! Bocsáss meg nekem. Nem akartalak bántani,de nagyon rossz hetem van. Meghalt az édesapám szív rohamban és nagyon megviselt.Tudom,hogy nem rajtad kellett volna kitöltenem a haragom,de nagyon sajnálom.
Elengedett és összeesett.Megfogtam és hazavittem.Nagyon magas láza lett,bekísértem az ágyamba és hoztam neki borogatást. Megfázhatott az esőben.
Mikor elaludt, anyukám levette a vizes pólóját,nadrágját és kiteregette.Hoztam egy szivacsot és az ágyam mellé tettem. Azon aludtam én,mert mellette akartam lenni minden percben.Mikor felébredtem láttam,hogy ott fekszik mögöttem.Biztos éjszaka bújt be mellém.Nem ébresztettem fel.Megfogtam a homlokát.Nagyon meleg volt.Felálltam,elővettem a láz mérőnket.Nagyon megijedtem mikor kimutatta a végeredményt. Nick-nek 40°C-os láza volt.Egyre jobban emelkedett ,ezért mentőket hívtam.Bevitték a sürgősségire.Felöltöztem és elindultam az anyukájához,hogy közöljem vele a híreket.Nagyon megijedt szegény.Azonnal összeszedte magát és a kórházba siettünk.Az orvosok infúziókat kötöttek belé és minden módon próbálták levinni a lázát.Órák óta vártunk kint a folyosón az anyukájával és közben beszélgettünk.
-Őszinte részvétem,hogy elvesztette a férjét.Nick mondta,hogy szív rohamban halt meg.Ez gyakori a családjában?-kérdeztem.
-Nem szív rohamban halt meg.Csak én mondtam Nick-nek,hogy abban halt meg.
Neked elárulom,hogy Nick apja drogozott és tegnap túladagolta magát.Nem tudtam segíteni neki,mert a kicsiket vittem a nagyszüleikhez.Mikor visszaértem holtan feküdt a kanapén.Hívtam Nick-et, hogy mi történt,de neki nem akartam elmondani,milyen is volt az apja valójában.-mondta kétségbe esetten.
-Ha megtudja még rosszabb állapotba kerül.-mondtam neki aggódva.
-Tudom és az ő érdekében kérlek,ne mond el neki az igazat. Belehalna.-mondta és belekönnyezett.
Kijöttek az orvosok és mondták,hogy lejjebb ment a láza és már jobban van.Bementünk hozzá,de nem volt ébren.Az anyukája 5 perc múlva elment dolgozni.Rá pár perce Nick felébredt.Kinyitotta a szemét és rám mosolygott.
-Hiányoztál-suttogta.
- Nagyon megijesztettél ugye tudod?-kérdeztem.
-Ne haragudj.
Magához húzott és megcsókolt.
-Sajnálom az apukádat.-mondtam.~közben bejött egy nővér és megnézte a gépeket~
-Én is,de nem lehet mit tenni a szív roham ellen.
A nővér megszólal:
-Elnézést,de az édesapja nem szív rohamban halt meg,túladagolta magát.
-Mi?Hogy képzeli,hogy ilyet állít az édesapámról? Takarodjon ki innen gyorsan!-kiabált Nick a nővérrel.
A nővér kirohant és becsapta maga mögött az ajtót.
-Hülye ribanc mit képzel magáról??-kérdezi dühösen.
A szemébe néztem ,de nem szóltam semmit.
-Mi a baj?-kérdezi aggódva.
-Mikor kómában voltál odakint beszélgettem az anyukáddal.Elmondta,hogy az édesapád túladagolásban halt meg.Nagyon sajnálom Nick,de a nővér igazat mondott.
-Nem, az nem lehet.Miért hazudott volna anya nekem?-néz rám könnyes,kérdő szemmel.
-Nem akarta,hogy csalódj az apádban.
-Nem apában csalódtam,hanem anyában.
Ekkor lassulni kezdett a szívverése és elájult.Hívtam a nővéreket,de nagyon rossz állapotba került.Sikerült felébreszteniük ekkor csak engem szólított.Odamentem hozzá és így szólt:
-Kérlek vidd magaddal Cirmit.Viseld gondját ha én már nem leszek-mondta és elkezdte lecsukni a szemét.
-Ne mondj ilyet hallod?Nem hagyhatsz itt engem, kérlek! Maradj velem!-sírva a mellkasára borultam.
Halkan suttogta nekem:
-Nagyon szeretlek.Mindig is szeretni foglak.
-Szeretlek-mondtam és hirtelen leállt a szívverése.
Az orvosok félre húztak és elkezdték az újraélesztést.Nem jártak sikerrel.
-A halál beállta, 14.35-mondta az orvos............(70 év elteltével)

Nick halála óta sok minden történt.Ott voltam a temetésén, én tettem rá az utolsó virágot a sírjára.Az édesanyja összeesett és szörnyet halt.A testvéreit a nagyszülők nevelték tovább.Én magamhoz vettem Cirmit és vele éltem egyedül az életem.Később a nagyszülők is meghaltak és a gyerekek nevelő szülőkhöz kerültek.Azóta felnőttem és találtam magamnak egy jó állást amiből meg tudtam élni.Már egy ideje nyugdíjas vagyok.Nick-en kívül soha nem volt barátom.Minden fiút elüldöztem magam körül.Még mindig ugyanúgy szerettem mint annak idején.Cirmi azóta is velem van. Ugyanannyi idős mint most én.84 éves macskát nem minden nap lát az ember.Hihetetlen,hogy megélte ezt a kort, de így történt.Már nagyon a végét járja pont úgy mint ahogy én.Egyik nap ültem a fotelemben, és belenéztem Cirmi szemébe.14 éves koromban Nick kisebbik húgának is belenéztem és egy szörnyű dolgot láttam, ugyan ezt jelent meg Cirmi szemében.Egy sötét ember magához hívott egy fiút akinek fehér angyal szárnya volt.Hirtelen elkezdett az egyik szárnya besötétedni és elhalt.Többé nem tudta mozgatni.Utána a fiú elgyengült és meghalt.Ennek láttán rájöttem,hogy a fiú az a Nick volt.A szárnyai voltak a szülei.Az ember volt a halál.Az elhalt szárnya az édesapja volt.Miután meghalt az apa Nick gyengülni kezdett és meghalt.Ha rájövök annak idején,hogy a kisbaba szemében a jövőt láttam,akkor megtudom akadályozni,hogy Nick apja túladagolja magát és meghaljon.Abban a pillanatban,mikor elvettem a tekintetem a cicáról észrevettem,hogy Cirmi elpusztult.Ekkor rájöttem,hogy a Cirmi az életemben csak egy szimbólum volt.Azért élt ennyi ideig,hogy megmutassa nekem a látomásom értelmét.Ennek tudatában elgyengültem és meghaltam.A végrendeletemben az állt,hogy Nick mellé temetnek Cirmivel együtt.Meg is történt.Nick-el tovább élhetem az életemet a túlvilágban.A mi életünk meg volt jósolva.Nem tudom mi lett a kishúgaival,de azt tudom,hogy most már boldogok,de nem boldogabbak mint mi.

~Élet és halál között~

Katona vagyok. Ez a szenvedélyem és ez az amit szívesen csinálok bárhol bármikor. A nevem Lara Croft. Rangom tengerész gyalogos bár a legnagyobb félelmem az óceánok mélye. Ezért csak papír munkát végzek legtöbbször ,de amikor akció van azonnal megyek ,mert néha uncsi a papírokat böngészni egész nap. A legutóbbi akcióm rosszul sült el. Majdnem belehaltam a sérüléseimbe. Leszakadt a jobb karom, kikarmolták a bal arcom, de szerencsémre a szemem nem sérült. Ostorral verték szét a hátam ami majdnem elfertőződött.De ezt részletesen elmesélem a következő történetben:

Gyönyörű napsütésre ébredtem. A napnak sugara belevilágított a szemembe ennek köszönhetően keltem fel. Lassan lementem a lépcsőn és felfrissítettem magam. Egyedül élek 13 éves létemre. Tudom ,hogy 13 évesen lányként elég furcsa, hogy tengerész gyalogos vagyok ,de valamiért tehetségesebb mint a legtöbb felnőtt katona! Elköltöztem a szüleimtől , mert ők nem akarták elfogadni, hogy katona legyek. Azóta nem beszéltünk, hogy eljöttem. Közel 2 éve. De mindegy is, mert így legalább nincs túl sok veszteni valóm. Elindultam a munkába. Kocsit is tudok vezetni , mert a katonaságban elintézték ,hogy letehessem a jogsimat , mert ide kötelező. Tudtam ,hogy egy jelentéktelen nap lesz a mai, mert most is csak papír munkát kell végeznem. Már nagyon unom. Beérek az irodámba egy akta figyel az asztalomon. Kíváncsian nyitottam ki. Úgy tűnik ez a nap már nem lesz uncsi főleg ha megtudjátok ,hogy milyen ügyet kaptam és kinél!Egy kisfiút elraboltak ma délután. Elolvasom, hogy melyik családba tartozik és el áll a lélegzetem. A példaképem öccsét rabolták el. Azonnal szaladtam ki és ültem a kocsimba. A lak címre siettem ahol minden a legnagyobb rendben volt, gondolom még nem tudtak róla. Kiszállok a kocsimból és becsöngetek a lakásba. A példaképem nyitott ajtót aki döbbenten nézett le rám az ajtóból.
megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben.
Erre nem válaszoltam csak felmutattam a jelvényem és az igazolványom. Nem tudta mit szóljon ezért behívott.
megkérdeztem,hogy ki tartózkodik itthon.
Mindenki a családjából kivéve az öccsét Rajmit( akit elraboltak).
Megkértem, hogy hívja össze a családot beszélnem kell velük.
Pár perccel később mindenki kérdően ült a kanapén és rám nézett. Én pihenő állásban vártam egy percet és összeszedtem a gondolataimat. Fogalmam sem volt, hogyan közöljem velük .
De muszáj volt elmondanom,hogy azért hívtam össze őket ,mert szomorú bejelentést kellett tennem. Rajmiról volt szó.
Mindenki elkezdett aggódni. Mondtam volna , hogy mi történt vele ,de megcsörrent a telefonom.
A főnököm hívott. Felvettem. Rajmiról volt szó kiderítették ,hogy hova vitték. Majdnem összeestem a hír hallatán, de inkább csak elsápadtam olyan feltűnően, hogy a család még annál is jobban elkezdett izgulni.Letettem a telefont és elkezdtem kibökni amit akartam.
Rajmit ma délután az iskolája elől elrabolták. Egészen mostanáig nem tudtuk, hogy hová vitték. De ez a hívás a főnökömtől jött aki elárulta a pontos helyét.
Whyte csukladozó hanggal megkérdezte, bár majdnem sírva fakadt, hogy hova vitték?
A válaszom az volt, hogy a vietnami háborúba. Rajmi pont annyi idős volt, hogy 2 heti kiképzés után azonnal beállíthatták katonának.
Whyte-nál most pattant el a cérna és elkezdett kiabálni és sírva fakadt. Én tartottam magam.
Megesküdtem az egész család előtt, hogy addig nem nyugszom, míg Rajmit ki nem mentem a háborúból! Kerül amibe kerül! Ekkor meghajoltam tisztelet tudóan és kifelé vettem az irányt a házból, de akkor a Whyte megfogta a karom és megkérdezte, hogy miért segítek nekik. Mit ér nekem ez az egész.
Mondtam, hogy nem hagynám cserben akkor sem ha csak egy ember lenne, de te nekem több ,mint egy ember így megéri a kockázatot.
Whyte kérdően nézett rám , mert nem is ismert, aztán elárultam ,hogy nekem ő a példaképem.
Rámosolyogtam és elhagytam a házukat.
Visszamentem az irodába a főnököm elé. Jelenésem volt előtte. Elmeséltem neki, hogy megyek a vietnami háborúba kimenteni egy kisgyereket. Teljességgel ellenezte a dolgot.
Mondtam neki, hogy esküt tettem egy családnak és az én eskümet soha nem szegem meg!
Nem volt hajlandó elfogadni és megtiltotta,hogy elmenjek.
Teljesen elkezdtem ellenkezni és mondtam, hogy egész idő alatt csak a papírokat böngésztem! Mikor beléptem nem erről volt szó! Ez az én ügyem ! Ez Van ,volt és lesz az én ügyem míg engem ennél az irodánál lát!
Kimentem az irodájából és foglaltam egy repülőgépet ami holnap a vietnami háborúba dob ki minket.Hazamentem, bepakoltam a bőröndöm és elmentem futni egy kicsit, hogy formában maradjak. Nagyon feszület voltam hiszen másnap háborúba megyek ami nem gyerekjáték.
Másnap a repülőn kaptam egy  névtelen üzenetet.Ez állt benne:
Nagyon szeretlek gyere haza épségben! Fogalmam sem volt ,hogy ki küldhette az üzenetet, de ebben a pillanatban nem is ez foglalkoztatott engem! Pár perc és ki kell ugranunk. Soha nem féltem még ennyire. Hirtelen lövés érte a helikopterünket. Észrevették az ellenség pilótái és ostromolni kezdték. Azonnal ki kellett ugranunk akár volt rajtunk ejtőernyő akár nem. Rajtam nem volt, és a földet érésem zűrösen sikerült.Eső erdő felett ugrottam ki  és megpróbáltam az esésem a levelekkel tompítani.Sajnos volt ott egy-két fa ág is ami érintette egypár testrészem. Elég fájdalmas volt. Próbáltam megkapaszkodni bennük, de sikertelenül. Végül egy indába beakadt a lábam.(a fegyver ami nálam volt az megakadt a legalsó fa ágán.)Leszakadt az egész ág, zuhantunk egyenesen lefelé. Hátamra érkeztem, ráadásként a fa ág eltörte egy picit a legalsó bordámat és a fegyver az arcomra érkezett szerencsére elég könnyű volt.A repülőnk felrobbant és a darabjai szana széjjel hullottak. Szerencsére senkinek nem lett komolyabb baja.Elindultunk a Vietnamok tábora felé. Korábban kellett kiugornunk és ezért kellett még 10 km-t gyalogolni.Az eső erdő után beérkeztünk egy kis falucskába ahol kedvesen fogadtak minket. Ellátták a sérüléseinket, adtak egy kevéske élelmet és lovakat ,amivel meg tudjuk tenni  a 10 km-t. Elindultunk az éjszakában, ahol kellemes volt az idő. Mikor elkezdett felkelni a nap lassan megérkeztünk a Vietnamok táborához.Mindenki hulla fáradt volt.Kipihentük magunkat és kidolgoztuk a haditervet. Az összes katona kész volt feláldozni az életét értem és a Rajmiért. Megtisztelő volt számomra, de nem volt ideje az érzelgősségnek per pillanat. Mindenki lentről fog támadni, hogy addig én fent a fogjok és rabszolgák ketreceinél kiszabadítsam Rajmit. Elindult mindenki a helyére.Megadtam a jelet és alulról elkezdték ostromolni a tábort. Minden katonát odahívtak még a ketrecek őrét is ,hogy segítsenek visszaverni minket.Tiszta volt a terep elindultam a Rajmiért. Nehezen nyílt ki a rács és szorított az idő ,mert az 50 katonámból 2 maradt életben.Mikor sikerült kinyitnom a zárat kiszedtem Rajmit és futásnak eredtem. A többi rab kiabált utánam , hogy segítsek nekik ezért az őrök észrevettek és elkezdtek lőni és futni utánam. Odaértünk a lovakhoz felültettem az egyikre Rajmit , megmondtam neki, hogy meg se álljon míg abba a kis falucskába nem ér ahol ők jártak innen 10km-rel arrébb. Ott nem fogja érteni amit mondanak neki ezért csak azt kellett mondogatnia, hogy Croft. Elővett egy papír cetlit és felírt rá egy telefon számot és egy koordinátát ahol majd megtalálhatják a Rajmit.Ezt kellett odaadnia a falusiaknak és mutatni az ujjával, hogy hívják fel a számot.Megkértem, hogy adja át üdvözletemet a Zsigmond családnak.Elindítottam a lovat és elkezdtem lőni a Vietnamokat ,hogy feltartsam őket míg meglép a Rajmi és mikor meggyőződtem róla, hogy már elég messze járt akkor letettem a fegyvert és megadtam magam.Fejbe vertek egy fegyverrel ,hogy elájuljak és sikerült is. Kikötözve ébredtem, a fegyvereimet elvették,levették a golyóálló mellényem. Nagyon fájt a fejem az ütéstől.Ott álltak 4-en velem szemben. Kérdezték a nevem.Mindenre válaszoltam, mert nem volt kedvem kötekedni. Megkérdezték, hogy hány éves vagyok.Mikor elárultam, hogy 13 éves vagyok, elkezdtek röhögni rajtam.Furcsának és viccesnek találták,hogy 13 évesen beszélem a nyelvüket.Az egyiknél volt egy ostor. Odaállt mögém és rácsapott vele egyet a hátamra.Megkérdezte még egyszer és azt mondta, hogy nem érdemes hazudnom, mert csak az én károm származna belőle.Megint azt válaszoltam, hogy 13 és azt mondtam hogyha nem hiszik hozzák oda a golyóálló mellényemet. Az egyikük 1-2 perc múlva beállított a mellényemmel.Mondtam neki , hogy benne volt a személy igazolványom.Megint röhögtek és rácsaptak kettőt ostorral a hátamra. Az egyik mondta, hogy tejesen kiürítette a zsebeit és egy darab igazolvánnyal nem találkozott.Nagy nehezen--mert már nagyon fájt a hátam-- kinyögtem, hogy az igazolványomat belevarrattam a belsejébe a szívem fölé,hogyha meglőnek az legyen az első ,amit elpusztítanak belőlem. Kérdően néztek rám aztán elővettek egy kést ,szétvágták a mellényem és csodálkozva nézték, hogy tényleg ott volt az igazolványom ahol mondtam.Megnézték a korom és a származásom.Választanom kellett. Megkérdezték, hogy beállok a hadseregükbe és akkor meghagyják az életem vagy inkább az állatok közé dobnak szétverve. Gondolkozás nélkül rávágtam, hogy inkább dobjanak szétverve az állatok közé mintsem, hogy eláruljam a hazámat. Az egyikük mosolygott és hozott egy kamerát. Megkérdeztem mire kell az és azt mondták, hogy fel fogják venni ahogy szétvernek. Egyikük leült egy székre és elindította a kamerát.A másik akinél ostor volt odaállt mögém, 2 ember pedig megfeszítette a láncomat amivel ki voltam kötve ez által magasabbra kerültem. Hirtelen több százat csapott rám hátulról az ostoros. Mikor befejezte és már jött a másik és ütötte a gyomromat, az arcomat, és többször is belém rúgtak. Mikor már alig éltem leszedtek a láncokról odavittek egy árokhoz ahol csomó vadmacska volt elkerítve és belelöktek. A macskák azonnal nekem ugrottak és kikarmolták a bal arcomat, beleharaptak a jobb karomba.Felülről végig vették kamerával az egészet. Azóta ment mióta elkezdtek verni. Kiszedtek a macskák közül odaállítottak egy másik gödör elé nagy nehezen.A gödörben aknák voltak elrejtve olyan sűrűn mint a fűszálak. Lehetetlen kikerülni őket.Odaállítottak nagy nehezen a szélére velük szemben és még egyszer megkérdezték, hogy beállok-e a hadseregükbe. Erre a válaszom nem volt más mint, hogy soha ,míg én élek soha nem leszek a Vietnamok katonája.Ekkor odaállt elém a legmagasabb és egy hirtelen mozdulattal belerúgott a szakadékba.Közben felülről felvették, ahogy zuhanok és amikor leérkeztem a földre robbannak az aknák és hirtelen leszakadt a jobb karom.Nem voltam tudatában mi történik ezért nem éreztem fájdalmat. Hirtelen a szakadék másik oldalán kötöttem ki. Nem jöttek utánam, mert tudták ,hogy meghalok. Megállították a felvételt és csak homályosan, de azt vettem észre hogy mindannyian halottan fekszenek a másik oldalon.Valaki lelőtte őket.Hirtelen nagy tűzharc kerekedett és több száz katona érkezett a levegőből és azonnal elkezdték szétlőni a Vietnamokat.Háton feküdtem csak a jobb szemem sarkából láttam mindent. Hirtelen katonák jelentek meg fölöttem akik hordágyra tettek és azonnal vittek a mentő helikopterbe. Kiderült, hogy a katonaság végignézte a kínzásomat.Az elejétől fogva mikor még csak ostorral hasították a hátam. Közben az is kiderült, hogy Whyte is végignézte mindet.A helikopteren elvesztettem az eszméletem.Rengeteg vért vesztettem.A kórházban ébredtem .Ott volt mellettem a Whyte a Rajmi és a főnököm. Mindenki örült, hogy felébredtem. Én annak örültem, hogy a Rajmi épségben megérkezett a Whytékhoz.Miközben megadtam magam Rajmi eljutott a kis faluba ahol már tudták, hogy érkezni fog ,mert meséltem nekik róla és megkértem,hogy a gyereknél lévő utasításokat csinálják meg.Rajmi odaadta a koordinátákat és a telefon számot.Azonnal fel is hívták neki.A hadsereg telefon számát adtam meg.Felvették a telefont ,Rajmi bemondta a koordinátákat, a nevét és azonnal csapatokat küldtek érte . Mikor visszaért megkérdezték, hogy hol vagyok és ő azt mondta ,hogy miután elindította a lovat elkezdte lőni a Vietnamokat aztán mikor eltűnt a látó távolságból abbamaradt a lövöldözés. Rajmit hazavitték.Whyte azonnal bement a hadsereghez megkérdezni, hogy hol vagyok.1 órával később jött a videó hívás ami alapján meg tudtak keresni engem.Eljöttek értem a katonák és a kórházban mesélték el ezt nekem, amit én most nektek.Mikor felébredtem megkérdeztem, hogy jó-e a séróm. Ekkor mindenki elmosolyodott. Körbenéztem a testemen és láttam hogy nincs meg a jobb karom. Higgadtan és fáradtan megkérdeztem, hogy hová lett. A főnököm azt válaszolta, hogy az akna bombák hatására leszakadt miközben repültem. Kértem egy tükröt, mert nagyon fájt az arcom. Belenéztem és láttam, hogy 1cm mély karmolások vannak az arcomon.A szemem nem sérült ,de ez csak a szerencsémen múlott. Bordáim el voltak törve, az arcom tiszta vér, a hátam nagyon fájt. Megkértem mindenkit , hogy hagy legyek kettesben a Rajmival. Megkérdeztem tőle, hogy minden rendben van -e és hogy nem lett semmi baja. Tökéletes épségben volt.Megkérdezte, hogy rendbe fogok-e jönni, és erre azt válaszoltam, hogy persze majdnem minden olyan lesz mint régen. Kiment a kórtermemből ahol a Whyte és az orvosom beszélgettek. Rajmi nagy boldogan mesélte, hogy meg fogok gyógyulni. Whyte elküldte , hogy beszélgessen a nővérekkel.Mikor elrohant Whyte megkérdezte, hogy igaz-e amit a kis öccse állított.Az orvos csak azt tudta mondani, hogy súlyosak a sérüléseim és ,hogy nem valószínű, hogy túl fogom élni.Whyte lesokkolva hazavitte Rajmit a családjához és együtt örültek , hogy újra láthatják, mert a hadseregben nem látogathatták meg. Késő este egy fiú jött be hozzám. Először nem volt ismerős ezért a mostani tempómban kivettem a lepedő alól a fegyverem és felé fogtam. Akkor elővette a telefonját és mutatott egy SMS-t. Rögtön felismertem és leraktam a fegyvert. Odajött hozzám és elmondta , hogy nagyon szeret és nagyon sajnálja ami velem történt.Ja tényleg elfelejtettem mondani ő volt az aki a repülőn SMS-t küldött ezzel a szöveggel:
Nagyon szeretlek gyere haza épségben. Ez volt az a fiú akit szerettem 1 éve. Megfogta az egyetlen kezemet és azt mondta, hogy soha nem fog elengedni többé. 3 héttel később az egyik nővér jött be megkérdezni, hogy jól vagyok-e. Kicserélte a párnámat és felsegített az ágyban. Felállított és elkezdtünk körbesétálni a kórházban. A bal lábam még nagyon fájt ezért csak sántítva tudtam menni.A nővér véletlenül kibökte, hogy aznap este a példaképeim játszani fognak. Elfelejtettem említeni, hogy imádom a kézilabda meccseket és eddig egyet sem hagytam ki.És eldöntöttem, hogy most sem fogom. Visszavitt a kórtermembe és megkértem, hogy juttasson ki innen csak ma este,hogy láthassam a meccset és a példaképeimet. Segített felöltözni , mert még nem tudtam jól kezelni a mű kezemet amit kaptam. Elvitt a meccsre de már javában ment mire odaértünk. Hirtelen mikor mentem le a lépcsőn kirepült a kapusunkról a labda és pont a mű kezemmel kaptam el. Hirtelen mindenki rám nézett és megismert és elkezdtek tapsolni. Hirtelen elmosolyodtam és visszadobtam a labdát  miután lementem a lépcső legaljára.Az edző időt kért és a Whyte behívott a pálya közepére. Mindenki tapsolt és fütyült nekem azért amiért tettem. Nem azért, mert elkaptam a labdát, hanem mert kimentettem a kisfiút a Vietnamoktól.Eltelt 4 hónap és már lassan profibb voltam a mű kezemmel mint az igazival. 1 hónapja boxolok vele, a lövést is gyakoroltam.Kiengedtek a kórházból 2 hónapja, de szigorúan ágyban kellett lennem a nap 24 órájában.Most már szerencsére mehetek újra dolgozni.Várt rám a papír munka. Nem gondoltam volna, hogy valaha örülni fogok az irodai munkának. Újra meg kellett tanulnom írni. De nem bántam meg amit tettem mai napig sem. Lara Croft vagyok,Olaszországból és ez volt az én kis történetem élet és halál között.

~a valentin-napi balszerencse 2/2~

[Jolie:igen már jobb. Köszönöm, hogy törődsz velem--ekkor átöleltem jó szorosan,de ekkor belépett a szobaajtón James, de ekkor..............(folyt. köv.)]

Josh hátra fordult és kiabálni kezdett vele:

Josh: Te mégis mit keresel itt? nem szégyelled magad? Takarodj ki a házamból!

James:Jolie kérlek bocsáss meg!

Jolie: menj el James!

James :De kérlek beszéljük meg!

Josh: menj már el! nem látod,hogy nincs szüksége rád?

James: Persze,mert te itt vagy neki mi?

Jolie:menj már el James!

Josh: Mi bajod van? Nehogymár neked álljon feljebb miután megütötted!

James: Neked semmi közöd ahhoz ,hogy én mit csinálok!

Jolie:Haggyátok abba! James te menj már el,nekünk már semmi közünk egymáshoz!

James: akkor sem megyek el!

Ekkor Josh teli erőből beleütött az arcába úgy,hogy elkezdett vérezni a szája és eltört az orra és elterült a földön!

Jolie:Josh ez mire volt jó? az erőszak nem megoldás!

Ekkor lehajolt James-hez és megnézte ,hogy jól van-e.....de James nem mozdult.Alig lélegzett. Jolie azonnal hívta a mentőket. James-t elvitték Jolie telefonált Carlosnak,hogy mi történt és megkérte, hogy menjenek be hozzá a kórházba.

Josh és Jolie nem szóltak egymáshoz egy fél óráig.Jolie nagyon haragudott Joshra amiért kiütötte James-t.

Jolie: Muszály volt megütnöd? Nem lett volna egyszerűbb ha kikiséred?

Josh: Sajnálom,de elegem volt ,hogy nem ért a szép szóból! Bevigyelek hozzá a kórházba?

Jolie:Megköszönném és szeretném ha te nem jönnél be velem!

Josh:rendben.

Bevitte a kórházba és felmentek James szobájába.James még nagyon mély kómában volt. Jolie odament és mivel látta, hogy még alszik megsimogatta az arcát és elindult ki a korteremből,amikor James halkan suttogott

James:Jolie itt vagy?

Jolie:igen James itt vagyok. Kórházban vagy Josh kiütött.Emlékszel valamire?

James:igen emlékszem....arra,hogy megütöttelek.Jolie én nagyon sajnálom, nem akartalak megütni kérlek ne haragudj rám!

Jolie: már nemharagszom rád James!



James: Akkor megbocsátasz?Adsz egy puszit? James csücsörített.

Jolie:James lehet, hogy megbocsátok,de ettől még nem fogadlak vissza!

James: de miért?Azt hittem szeretsz!

Jolie:szeretlek de attól a tény tény marad megütöttél! Barátok még maradhatunk, de köztünk több nem lehet!Sajnálom.



Jamesnek könnyek hullottak a szeméből

Jolie:Ne haragudj,de mennem kell haza pakolni.Ki kell pakolnom amit

elhoztam tőled.

James:rendben ,de még mindig potyogtak a könnyei.

Ekkor belépett az orvos aki megvizsgálta James-t. Mikor belépett a doki Jolie lelépett.

Orvos: James minden rendben? milye fáj?

James:már semmim nem fáj!

Orvos: ma délután haza is mehet!

James:rendben.

James-t hazavitte Carlos. Mikor elment James elkezdett síni de nagyon erősen úgy,hogy majdnem idegrohama volt.Miközben James sírt belépett az ajtón Jolie és mikor észrevette,hogy James lassan összeesik odarohant hozzá és lenyugtatta.

Mikor James megnyugodott elaludt. Jolie felment és összeszedte a maradék cuccát ami ott maradt. Mikor Jolie ki akart volna menni a házból James megkérdezte:

James:hova mész? maradj itt velem!

Jolie: nem lehet mennem kell!

James: kérlek !nagyon szeretlek és nélküled nincs értelme az életemnek!

kérlek! És James elkezdte énekelni: http://youtu.be/cPRjNYSeen8

Jolie: James kérlek!

James:Love me again

Magához húzta és megcsókolta aztán szép lassan maga mellé fektette aztán együtt elaludtak.

Pár nappal később Jamesnek hejre állt az orra és elmúlt a seb a száján.

Másnap reggel a napnak egy sugara pont Jolie arcát sütötte amit James gyönyörködve nézett. Jolie kinyitotta a szemét rámosolygott Jamesre és megcsókolta. Átölelték egymást és visszaaludtak.Josh kibékült James-el és bocsánatot kértek egymástól.Minden jól alakult és boldogan éltek.

~A valentin-napi balszerencse 1/2~

[~a féltékenység szereplőivel + jönnek hozzá még emberek!]

(Napjainkban James és Jolie [mert így hívják a lányt az előzőben amikor E/1-ben írtam de mostmár E/3-ban fogom írni :)]még mindig együtt voltak és élvezték az életüket bocsánat közös életüket, de valentin napon valami közbejött! a következő történetben megtudhatjátok a zűrzavar okát!)







Szép napra virradt az idő.Gyönyörű napsütés volt. A napnak egy sugara pont Jolie arcát sütötte amit James gyönyörködve nézett. Hirtelen Jolie felébredt.

Jolie: jóreggelt :) mióta nézel engem?

James:szia :) nem is tudom reggel 7 óta?!( 8.30 volt épp' akkor)és szályon csókolta.

Jolie:tudod milyen nap van ma? mosolygott rá James-re.

James:február 14-e péntek. és?

Jolie:ugye nem felejtetted el megint?

James: de mégis mit?

Jolie: ma van valentin nap! és kirohant sértődötten a szobából,mert ez volt a 2. eset amikor elfelejtett valami fontosat!

Felöltözve lerohant a lépcsőn.Amikor meglátta szivecskékkel kidíszítve a nappalit ,az étkező asztalon vázában gyönyörű rózsák és reggeli volt tálalva. A reggeli szivecske alakú piritós vajjal megkenve és belevolt írva, hogy love you.

Kigördült egy könnycsepp a szeméből mikor James jött le a lépcsőn.

James lesétált a lépcsőn és a háta mögül elővett egy bon bon-t és egy szál rózsát:



Jolie: hogy tudsz még szeretni?

James:az, hogy néha kicsit túlreagálsz mindent az nem azt jelenti,hogy itt az ideje, hogy megutáljak. mosolyodott el.

Jolie:szeretlek :)

James:én is téged. Gyere kihül a reggeli!

Kihúzta Jolienak a széket és hellyel kínálta,mint egy igazi GENTLEMAN!

Megreggeliztek aztán James bekötötte a szemét és beültette a kocsijába.

Jolie:James hova viszel?

James:majd meglátod.

James az éhezők viadala 2-re vitte el Joliet ,mert tudta ,hogy




még nem volt ideje ,amikor megnézze.De ez még semmi sem volt, mert James kibérelt egy egész termet,csak azért,hogy ők ketten nézhessék.Mikor elkezdődött volna a film betotyogott egy öregember a vetítővászon elé.

Jolie: ki ez az öregember?

James: nem tudom

Öregbácsi: Soha ne a borítója alapján ítéljétek meg a könyvet!-mondta és lekapta az álszakállát ,kiegyenesedett és hirtelen lélegezni is elfelejtett Jolie.

Jolie:Uram istenem ez tényleg ő vagy csak halucinálok? nézett James-re kérdően.

James:nem halucinálsz drágám. Ez ő Josh Hutcerson aki


Peetat alakítja.

Velünk fogja nézni a filmet ha nem zavar .

Jolie: Dehogy zavar imádom őt!

Vége lett a filmnek.

Fényképezkedett vele Jolie aztán hazamentek.

Este mikor már otthon tv-t néztek James-el valahogy szóba jött Josh.

James:Melyikünk a sármosabb?Josh vagy én?

Jolie: nem tudok dönteni köztetek mindketten nagyon sármosak vagytok.

James:szeretném ha választanál közülünk!

Jolie:ne kérd, hogy válasszak közületek mikor egyformán szeretlek titeket!

James:Ezt értsem úgy , hogy őt is szereted?! Melyikünket szereted jobban? Engem vagy Őt válassz!

Jolie:Mi a franc bajod van , hogy ennyire azt akarod ,hogy téged válasszalak? és mi alapon utasítasz engem választásra?azt szeretek akit akaraok és nem te döntöd el ,hogy kit szeressek és kit....de Jolie nem tudta befejezni a mondatot,mert James adott neki egy pofont,amitől elterültem a földön egy kis időre.Amikor felált sírva nézett James-re és ezt mondta.:

Jolie:Hogy tehetted ezt????köztünk mindennek vége örökre .felrohant a hálószobába és minden cuccát pillanatok alatt belerakta a bőröndjébe és kirohant a lakásból.James maga sem hitte el ,hogy mit művelt,de amikor észbe kapott azonnal rohant Jolie után és kiabálta, hogy:

álj meg,ne haragudj én.....de addigra elment a taxi amit Jolie hívott.

James kétségbeesetten hívott egy másik taxit ami azonnal meg is érkezett és máris mentek Jolie házához.De Jolie nem oda ment hanem Josh házához,mert Josh azt mondta neki,hogy amikor problémája van keresse fel és megbeszélik.Mikor Josh meglátta Jolie picit felduzzadt arcát és a rongyosra sírt szemét megkérdezte:

Josh:Úristen mi történt veled azonnal gyere be.Betessékelte, leültetette az ágyára és borogatást rakott a szemére.(eközben James:)

James:Hol lehet? már rég itt kéne lennie??

a taxi sofőr:nem ehhez a házhoz jött.

James:de akkor hova?--ekkor eszébe jutott,amit Josh mondott Jolienak.--Azonnal vigyen erre a címre és megmutatta a lakcímét.

(eközben Josh-nál)

Josh:ki tette ezt veled?

Jolie: James....igazából nem akar bántani...

Josh nagyon idegesen ezt mondta:

De megütött!Attól még,hogy nem akarta attól még megtette és ez nagyon nagy bűn.

Jolie: tudom ,de igazából ugy történt az egész,hogy szóbajöttél te. Minden áron azt akarta ,hogy válasszak közületek,hogy melyikőtöket szeretem jobban.De én nem tudtam választani mert ugyanúgy szeretlek titeket.Aztán kijelentette,hogy márpedig döntenem kell erre én kiabálni kezdtem vele,hogy mi alapon utasít választásra engem.Ekkor elcsattant a pofon.....és szakítottam vele egy életre.



Josh: jól tetted. Jobban van az arcod?

Jolie:igen már jobb. Köszönöm, hogy törődsz velem--ekkor átöleltem jó szorosan,de ekkor belépett a szobaajtón James, de ekkor..............(folyt. köv.)az elmaradt képek:

~A féltékenység 3/3~

[James: tudom de mit tehetnék?Tiltsam el JB-től?Nem hiszem, hogy versenybe tunék vele szállni!

Carlos: Ugye nem vagy féltékeny Jb-re?

James: Miért ne?.......................................előző rész vége]

James: Justin tehetséges ráadásul jól néz ki és fiatalabb is nálam! Mim van nekem ami neki nincs??

Carlos:színészi tehetséged,egy bandád, sok barátod!stb.: miért számít ennyire, hogy neked több legyen mint JB-nek?

James: Mert úgy érzem én kevesebb vagyok mint ő!

Logan:Ezt verd ki a fejedből! nem lehet titeket összehasonlítani! különböző személyiségek vagytok!és szerintem ha valaki tégad akar akkor nem azt nézi hogy mennyi mindened van hanem ,hogy mennyire szereted!

Ekkor megjöttünk Justinnal és nagyon boldogan kinyitottuk az ajtót. Mikor megláttuk, hogy bent nincs rendben valami Justin így szólt:

Justin: Azt hiszem jobb ha most megyek,majd később még hívlak-fordult felém és becsukta maga mögött az ajtót.

Én: mi történt mi a baj?

James: semmi különös, milyen volt a mozi? mit néztetek?

én: nagyon jó volt! a Ti filmeteket néztük a Big Time Movieet.Nagyon tetszett a szerepalakításotok,de különösen James-é. Utánozhatatlanul színézketsz és ezt szeretem benned a legjobban.

Carlos felmutatta a melltartómat: Ez véletlenül nem a tied? kérdeztük James-t ,hogy nem az övé-e , de neki túl nagy volt a melle és nem fért bele---röhögte el magát mindenki.

James: ez mind izom ha nem tudnád!

Én: de igen az enyém. Elfelejtettem felvenni. Mindjárt jövök csak felveszem.azzal felmentem az emeletre....eközben lent:

Logan: mondtam, hogy ő olyannak szeret amilyen vagy!

James: jó igazad volt de szerintetek hogy derítsem ki ,hogy ugyanúgy szeret-e engem mint én őt vagy csak barátilag!

Kendall: Vidd el egy randira holnap este! nagyon romantikus lessz!

Logan: Vegyél neki virágot is!



James: zsenik vagytok! imádlak titeket!

Carlos: fogd meg a telód és azonnal foglalj le egy asztalt!

James azonnal hívta a legszebb éttermet és lefoglalta az asztalt.

Jövök le a lépcsőn és ezt kiabálom:

Én: képzeljétek holnap este Justin elvisz kocsikázni a városban nagyon szupii lesz ----elkezdtem felöltözni, felvettem a kabátom---most mennem kell haza nem akarok tovább a terhedre lenni James.odamentem hozzá és mindeggyiktől elköszöntöm aztán elmentem.

James vette magához a telefont és lemondta az asztal foglalást.

Carlos: Haver jól vagy?

James: most haggyatok magamra kérlek.....fordult el a többiektől és kigördült egy könnycsepp a szeéből..

Kendall és Logan: sajnáljuk haver...majd legközelebb....és kimentek a házból.

Kimentek mind3-an de Carlos visszafordult

Carlos: kérlek ne tegyél magadban semmi kárt...és kiment

James eldőlt a kanapén és zokogni kezdett.

3 napig nem tudott senki semmit James-ről aztán hrtelen megcsörrent Carlos telefonja...James hívta.

James: feladom...nem küzdök tovább a lányért és most azonnal öngyilkos leszek....azzal letette a telefont és beledobta a medencéjébe...

Carlos kihangosította a telefonját közben ,ezért mindenki azonnal James-hez sietett kivéve Carlost. Carlos értem jött.

Carlos: azonnal gyere velem!

én: mi történt???

Justin: Hé haver nem teheted tönkre a randinkat csak úgy!Ajánlom, hogy nagyon fontos legyen vagy nagyon pipa leszek!

Carlos: James öngyilkos akar lenni miattatok.

Justin: Miattunk? nehogymár ránk fogd!

Carlos: Justin azért is miattad mert féltékeny rád!

JB: miért lenne féltékeny rám?

Carlos: mert úgy érzi, hogy ő jobban szeret téged int őt.... nézett rám Carlos.

Én: de hát ez butaság! Justinnal jóban vagyunk semmi több én James-t szeretem!

Justin: azonnal menjünk James-hez és beszéljük le!

mind3-an beszálltunk Carlos kocsijába és elindultunk.

Kendall és Logan már ott voltak James házánál.

Logan: nem enged be minket! -rúgdosta össze vissza az ajtót, de nem sikerült kinyitnia.

Odarohantam és kiszettem a virág alól a pótkulcsot és kinyitottam vele az ajtót.

Kendall: honnan tudtad, hogy ott van egy kulcs?

Én: James mondta meg nekem azért, hogyha egyszer bajban leszek és ő már nem lesz ,akkor nyugodtan lakjak itt!

mindenki berohant és James már elvágta a karján az ütőerét..............azonnal hívtuk a mentősöket akik azonnal ki is értek!...............................síri csönd........................................ bent voltunk a korházba....Végre beengedtek hozzá......... senki nem szólt semmit.....Hirtelen elkezdett furcsán sípolni a monitor mellette és James-nek elkezdett leállni a szive........

Én: nem ez nem történhet meg! odahajoltam fölé és és ezt kiabáltam:

én: James nem hagyhatsz itt! SZERETLEK és ezzel a mozdulattal szájon csókoltam és hirtelen..................leállt a szive..........

Én: nem ez nem lehet igaz .....ekkor hiszti rohamot kaptam és összeestem...................arra ébredtem,hogy Justin áll az ágyam fölött mellettem pedig Kendall, Carlos és Logan állt és mellettem ott feküd James minden teljesen normálisan működött nála..Ekkor bejött az orvos megkérdezte hogy vagyok.

De erre a kérdésre nem válaszoltam azzonnal ezt a kérdést tettem fel neki: MI TÖRTÉNT???

orvos: James-el minden rendben miután elájultál vissza jött közénk , de neked folyamatosan romlott az állapotod egészen mostanáig...mikor felébredtél.

Én: Szeretnék kicsit pihenni kimennétek? kivéve Justin.....szeretnék vele tisztázni valamit....

Justin:mit szerettél volna nekem mondani?

Én: remélem tudod, hogy mi csak barátok vagyunk és hogy nem is akartam tőled semmit többet mint erős barátságot!

Justin: én azt hittem, hogy szeretsz engem úgy ahogy én téged!---mondta szomorú hangon..

Én: sajnálom ha valamit félre érthettél, de kizárólag James-t szeretem és ez nem fog megváltozni!De szeretném ha barátok maradnánk---mondtam neki mosolyogva.

Justin:persze , hogy maradhatunk és a félreértés kedvéért bocsánatot kértem Carlos-tól a viselkedésemért...

De mikor meghallottam, hogy James féltékeny rám,akkor nagyot csodálkoztam,mert inkább úgy éreztem, hogy én nekem van okom féltékenynek lenni rá!

Én: de miért lehetnél rá féltékeny?

Justin: miattad! tudtam, hogy James-el több van köztetek mint barátság.

Az igazság az, hogy lehallgatót tettem a telójába,hogy mindig előbb hívjalak meg valahová mint ő....2 nappal ezelőtt, el akart híni téged vacsorázni egy étterembe, de mielőtt hívhatta volna az éttermet én gyorsan fel hívtalak és programot csináltam veled.neharagudj gyerekesen viselkedtem, de azt hittem, hogyha tönkre teszem a programjaitokat és csinálok helyette én jó sokat akkor belém szeretsz és belőle kiszeretsz!

én: nem tudom elhinni, hogy képes lettél volna minket szétszakítani, csak azért hogy veled legyek!Szeretném ha most elmennél és többet csak a zenéidben és a képeiden látnálak!

Justin: rendben és kérlek, hogy idővel bocsáss meg nekem a tetteimért....hisz én is csak ember vagyok...és kiment az ajtón....ekkor James kinyitotta a szemét.

James:hol vagyok? mi történt veled?

Én: korházban vagyunk. neked leállt a szíved miután elvágtad az ütőered.én meg elájultam a nagy sokktól.

James: Mikor elmentem hallottam és éreztem valait...azt mondtad szeretsz és megcsókoltál....ezt csak azért mondtad és tetted ,mert bepánikoltál vagy komolyan gondoltad?

Én: minden igaz volt...én téged szeretlek James.Senki mást.-Ekkor felkeltem szép lassan odahajoltam fölé és megcsókoltam...

eltelt 4 hét már minden happy volt és James-el nála otthon feküdtünk az ágyban és néztünk egymás szemébe....Odaköltöztem hozzá. közben háttérzenének ment ez:http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=y6Sxv-sUYtM

James:Gyönyörű szemed van

Én: neked is. SZERETLEK

James:én is SZERETLEK , megcsókolt és átkarolva elaludtunk.

~a féltékenység 2/3 ~

[előző rész vége:
Másnap reggel csöngettek.]
Lecammogtam pizsamában az ajtóhoz és amikor kinyitottamaz ajtót sokkot kaptam......Justin állt előtte.
Hirtelen James jelent meg a hátam mögött és felkiálltott:
James:Úristen! Te vagy Justin Bieber!
Justin: igen én vagyok! Szeretném megköszönni azt interjút amit a hírekben csináltál! Nagyon jól esett és vicces volt az a sok ember, de azért sajnáltam őket!
James: Nincs mit! igazából nem csak miattad tettem, hanem azért ,mert nagyon utálom amikor egy tehetséget szidnak azok az emberek akik nem tettek le semmit az asztalra! Gyere be!
James beengedte Justint a házba.
Én: felmegyek és átöltözök aztán jövök!
aztán felmentem a lépcsőn....
(Közben lent a fiúk)
Justin: Nagyon szép barátnőd van! 
James: Sajnos ő nem a barátnőm !Csak azért jöttél, hogy megköszönd vagy mást is szeretnél?
Justin: Ja igen. Szeretnék kérni tőletek egy szivességet!
James: tőlünk?
Justin: Igen,a BTR-től, a bandától!
James: és mi lenne az?
Justin: Szeretném ha csinálnánk egy közös képet! a BTR meg én!
James: rendben csináljuk! nem telik semmiből - mosolygott rá James Justinra.
(ekkor lejöttem én teljesen felöltözve szexisen)
Mind2-nek tátva maradt a szája.
Justin: Huha nagyon jól nézel ki.....
James: szerintem is
én :köszi!
James: képzeld csinálunk egy közös képet Justinnal- megkereste a telóját és hívta a BTR többi tagját.
2 órán belül mind megérkeztek és elkészült a fotó:

Justin: nagyon köszönöm mindannyiótoknak!
Kendall,Logan,Carlos,James: Nincs mit
Justin hozzám fordult: Van kedved eljönni velem moziba?
én: persze miért ne. James téged zavarna?
James: nem miért zavarna? Mi csak barátok vagyunk.
Elindultam JB-vel a  a kocsija felé.
A moziban ezt néztük:http://www.teenvogue.com/industry/blogs/music/Big_Time_Movie.jpg 
(eközben James házában)
Carlos: elmehetek a felső WC-be? Szeretem a színét !
James: persze!
Carlos felment a Wc-be. Kifele menet meglátta James ágyában a melltartómat megfogta és levitte.
Carlos: James? ez kié?- és felmutatta a melltartót.
James: öööööö. hát a lányé aki elment JB-vel.
Kendall: mit csinált az ágyadban? nézett rá huncut vigyorral :3
James: semmit, csak itt aludt nálam, mert megnéztük a hírekben a videómat és utána a nyakamba ugrott és....... na mind1 megkérdezte , hogy aludhat e nálam!
Logan: Mi történt miután a nyakadba ugrott?
James: semmi- és kiment a konyhába és csinálta a reggeli kávéját.

Utána mentek a többiek.
Carlos: mi történt felpofozott?
James: nem megcsókolt aztán bocsánatot kért lemászott rólam és utána odahúztam magamhoz és én csókoltam meg!
Kendall: Vagyis szereted őt?
James: igen.
Logan: de akkor miért hagytad hogy elmenjen JB-vel???JB tuti, hogy elcsábítja.
James: tudom de mit tehetnék?Tiltsam el JB-től?Nem hiszem, hogy versenybe tunék vele szállni!
Carlos: Ugye nem vagy féltékeny Jb-re?
James: Miért ne?.......................................(folyt.köv)