~A látomás~

Egy szép reggelen korábban keltem, mint a többi napon. Szüleim dolgoztak, -nem vagyunk gazdagok,de azért mindenem megvan amit szeretnék- egyedül voltam otthon, ezért elmentem futni .Felvettem a melegítő ruhámat, bedugtam a fül hallgatót a fülembe és elindultam. Egy kis ideje már futottam,amikor eszembe jutott,hogy még nem reggeliztem és lassan itt lenne az ideje.Elkezdtem sétálni és kerestem a telómon a közelben egy pékséget.Miközben nyomkodtam a telefonom nem ment zene, mert elfelejtettem berakni.Hallok egy macska nyávogást és felnézek.Látom,hogy egy cica esik felém és még időben elkaptam.Egy fiú szól ki nekem az egyik emeleti lakásból, hogy várjam meg.Lerohant a lépcsőházban és kirohant elém, eközben simogattam a cicát és próbáltam megnyugtatni.A fiú kikapta a kezemből a kedvencét és megszeretgette.Miután megnyugodott,hogy nincs baja a cicának rám nézett.Egy-két percig néztünk egymás szemébe és nem szóltunk semmit.Hirtelen eleredt az eső,ezért behívott magához. Felfele menet megköszönte,hogy elkaptam a cicust.Mikor elértük az ő házukat nagyot néztem.Nagyon gazdag volt a fiú.Mielőtt bementünk volna megkérdeztem,hogy is hívják. Nicolas Jackson néven mutatkozott be és mondta,hogy Nicolas-nak vagy a Nick-nek szereti ha hívják.Én csak annyit mondtam neki,hogy Lara vagyok.Bevitt a lakásába és szólt a szüleinek,hogy nincs baja a Cirminek -így hívták a macskát-.A szülei kijöttek és kérdezték Nick-től,hogy ki vagyok.Elmesélte,hogy futás közben én kaptam el Cirmit, és eleredt az eső ezért behívott.A szülei elvitték a cicát megszárították és berakták a helyére.Nick behívott a fürdőszobába és adott egy tiszta törölközőt.Elkezdtem megrázni a hajam,hogy száradjon,aztán rátettem a nyakamra a törcsit.Nick is megrázta a haját utána rám nézett.Ledobta a WC-re a törcsiét, közelebb jött hozzám,megfogta a törölközőt a nyakamban, közelebb húzott magához és a fülembe súgta,hogy gyönyörű a szemed.Már majdnem megcsókolt, amikor megszólalt a kishúga az ajtóban:
-Ki ez a lány Nick?-kérdezi félénken a kislány.
-Ez a lány kapta el Cirmit.-mondta és felkapta a kislányt.
-Miért voltál olyan közel hozzá?-kérdezi halkan a kishúga.
-Mert tetszik nekem!-suttogta Nick a kicsi fülébe.
Lerakta a húgát és kiment egy pillanatra.
A kishúga rám nézett és mondta:
-Liza vagyok.Téged hogy hívnak?
-Az én nevem Lara-mondtam neki mosolyogva.
-Neked tetszik Nick?-kérdezi tőlem nagyon huncut mosollyal a száján.
-Igen, az első pillanatban megtetszett-mondtam neki.
Nick visszajött egy kisbabával a kezében.
-Ő itt Natasa.3 hónapos. Nemrég kelt fel- mondta Nick és mutatta nekem a babát.
-Nagyon édii.
-Szeretnéd megfogni?-kérdezte.
-Szabad? és átadta nekem a babát.
Nagy gömb szemeivel nézett rám. Először gyönyörű volt csak úgy sugárzott belőle a vidámság,de hirtelen minden elsötétült és egy szörnyű megérzésem támadt.
-Minden rendben?-kérdezte Nick és elvette tőlem a babát.
-Persze csak kicsit begörcsölt a hasam.El is felejtettem,hogy a boltba mentem,hogy reggelit vegyek magamnak.
-Csatlakozol hozzánk a reggelinél?-kérdezi Nick.
-Köszönöm szépen a meghívást, de nem maradhatok tovább.Haza kell mennem-mondtam.
-Akkor legalább hadd kísérjelek el-kérlelte Nick.
-Rendben.
Végül beleegyeztem. Nick felkapott egy esernyőt és kimentünk a lépcsőházba.
-Nick kérdezhetek valamit?-néztem felé hirtelen.
-Mi lenne az?-nézett rám.
-Ha gazdagok vagytok, miért laktok egy ilyen lakásban? Miért nem vesztek magatoknak egy saját házat?
-Nem itt lakunk.Ez csak az én házam.Nekem bérlik a szüleim.Néha átjövünk és itt lakunk egy ideig,de nem ez az állandó lakásunk.
-Ja értem
Nick tartotta az esernyőt a jobb kezével.Sok eső esett az utak szélén sok volt a pocsolya.Egy autó gyorsan ment és belehajtott az egyikbe.Nick gyorsan magához rántott,de még így is vizes lett a ruhám.Szerencsére pár sarokra volt a lakásom.
-Nem fázol?-kérdezi tőlem és magához húzott.
-Nem fázom,de ha nem haragszol ha hazaérek átöltözöm.-mondtam.
Hazaértünk és behívtam a lakásomba.Nem volt annyira szép mint az övék, de nem szólta le.Elmentem átöltözni és mikor kimentem rájöttem,hogy láthatta az árnyékom,mert nagyon fel volt pörögve.Kiléptem az ajtón és elindult felém.Megragadta a karom közel húzott magához, megfogta a derekam.Sokáig nézett a szemembe utána megsimogatta az arcomat és megcsókolt.3-4 másodpercig nem engedett el magától,de nem bántam.Az első közös pillantásunk óta beleszerettem.Miután elengedett a szemembe nézett,utána átölelést és a fülembe súgta:
-Szeretlek. Sose szerettem még senkit ennyire.-mondta és újra megcsókolt.
-Én is szeretlek Nick,de ez még nem korai?-kérdeztem és elkezdtem távolodni tőle.
-Nem lehet tudni, hogy melyik nap kelek fel utoljára.Minden pillanatot élvezni szeretnék az életemben amíg megtehetem.
Elővett egy zsebkendőt, ráírta a telószámát utána odajött félig betűrte a far zsebembe és ezt mondta:
-Ha szeretsz és készen állsz egy kapcsolatra akkor hívj fel.-elköszönt és adott egy csókot.Utána elindult az ajtó felé és elment.
Nem bírtam többé másra gondolni csak is rá.A szemére és a csókjára.
Másnap felhívtam és csak annyit mondtam neki,hogy szeretlek.Fél óra múlva megszólal a csengő.Anyukám nyitotta ki az ajtót.
-Mit szeretnél kisfiam?-kérdezi az anyukám kicsit ellenségesen.
-Lara-hoz jöttem,a barátja vagyok.
Anyukám behívta és felkiabált nekem.Elindultam lefelé,de velem szemben jött Nick és meglepődtem,hogy anya beengedte.Odajött hozzám Nick és átadta a virágot amit hozott nekem. Betettem egy vázába és behívtam őt a szobámba.Elindultam elől ,aztán mikor hirtelen megfordultam megcsókolt.Becsukta maga mögött az ajtómat, megragadott,felemelt az ölébe és lefektetett az ágyamra.Megcsókolt egyszer,majd még egyszer és egy párszor még eljátszotta ugyan ezt.Hirtelen anyukám nyit ránk ezzel a kérdéssel:
-Gyerekek kértek vala.....mit csináltok??
Odament hozzá Nick és elkezdte mondani neki.
-Mrs.Croft az én neven Nicolas Jackson, 15 éves vagyok és szeretem a lányát.Soha senkit nem szerettem még ennyire mint őt.Boldoggá szeretném tenni  és  mellette  akarom leélni az életem.Bármit megtennék,hogy boldognak lássam és,hogy boldoggá tehessem.Kérem had legyek vele, had legyen ő az életem szerelme,ne akarjon elválasztani minket kérem!
-Nicolas én csak azt kérdeztem,hogy mit csináltok! Nem kérdeztem,hogy mennyire szereted és, hogy mit tervezel a jövődben!De hagylak titeket,csináljatok amit akartok.
És kiment a szobámból.Nick rám nézett és ugyanott folytattuk mint amikor ránk nyitott az anyám.Egy perccel később hívták telefonon. Ismeretlen szám volt,de Nick felvette.Nem tudom mit beszélgettek,de Nick nagyon rossz állapotba került és elrohant.Napokig nem keresett és kezdtem aggódni érte.
Elmentem hozzájuk, az anyukája beengedett elmentem Nick szobájáig és bekopogtam.Mikor meglátott nagyon ideges lett.Minden áron azt szerette volna,hogy menjek el. Mikor kiabálni kezdett elsírtam magam és csak ennyit mondtam:
-Ostoba vagyok....hittem abban,hogy valaki tényleg tud szeretni,de tévedtem. Kirohantam a lakásukból és kifutottam az utcára. Szakadt az eső,de így nem látszott,hogy sírok.Elindultam hazafelé. Kicsivel később hallom,hogy valaki fut utánam.Megfordultam és Nick-et láttam közeledni felém. Mikor odaért megállt, a szemembe nézett, utána szorosan átölelt és ő is elsírta magát.Közben ezt suttogta a fülembe:
-Ne haragudj rám kérlek! Bocsáss meg nekem. Nem akartalak bántani,de nagyon rossz hetem van. Meghalt az édesapám szív rohamban és nagyon megviselt.Tudom,hogy nem rajtad kellett volna kitöltenem a haragom,de nagyon sajnálom.
Elengedett és összeesett.Megfogtam és hazavittem.Nagyon magas láza lett,bekísértem az ágyamba és hoztam neki borogatást. Megfázhatott az esőben.
Mikor elaludt, anyukám levette a vizes pólóját,nadrágját és kiteregette.Hoztam egy szivacsot és az ágyam mellé tettem. Azon aludtam én,mert mellette akartam lenni minden percben.Mikor felébredtem láttam,hogy ott fekszik mögöttem.Biztos éjszaka bújt be mellém.Nem ébresztettem fel.Megfogtam a homlokát.Nagyon meleg volt.Felálltam,elővettem a láz mérőnket.Nagyon megijedtem mikor kimutatta a végeredményt. Nick-nek 40°C-os láza volt.Egyre jobban emelkedett ,ezért mentőket hívtam.Bevitték a sürgősségire.Felöltöztem és elindultam az anyukájához,hogy közöljem vele a híreket.Nagyon megijedt szegény.Azonnal összeszedte magát és a kórházba siettünk.Az orvosok infúziókat kötöttek belé és minden módon próbálták levinni a lázát.Órák óta vártunk kint a folyosón az anyukájával és közben beszélgettünk.
-Őszinte részvétem,hogy elvesztette a férjét.Nick mondta,hogy szív rohamban halt meg.Ez gyakori a családjában?-kérdeztem.
-Nem szív rohamban halt meg.Csak én mondtam Nick-nek,hogy abban halt meg.
Neked elárulom,hogy Nick apja drogozott és tegnap túladagolta magát.Nem tudtam segíteni neki,mert a kicsiket vittem a nagyszüleikhez.Mikor visszaértem holtan feküdt a kanapén.Hívtam Nick-et, hogy mi történt,de neki nem akartam elmondani,milyen is volt az apja valójában.-mondta kétségbe esetten.
-Ha megtudja még rosszabb állapotba kerül.-mondtam neki aggódva.
-Tudom és az ő érdekében kérlek,ne mond el neki az igazat. Belehalna.-mondta és belekönnyezett.
Kijöttek az orvosok és mondták,hogy lejjebb ment a láza és már jobban van.Bementünk hozzá,de nem volt ébren.Az anyukája 5 perc múlva elment dolgozni.Rá pár perce Nick felébredt.Kinyitotta a szemét és rám mosolygott.
-Hiányoztál-suttogta.
- Nagyon megijesztettél ugye tudod?-kérdeztem.
-Ne haragudj.
Magához húzott és megcsókolt.
-Sajnálom az apukádat.-mondtam.~közben bejött egy nővér és megnézte a gépeket~
-Én is,de nem lehet mit tenni a szív roham ellen.
A nővér megszólal:
-Elnézést,de az édesapja nem szív rohamban halt meg,túladagolta magát.
-Mi?Hogy képzeli,hogy ilyet állít az édesapámról? Takarodjon ki innen gyorsan!-kiabált Nick a nővérrel.
A nővér kirohant és becsapta maga mögött az ajtót.
-Hülye ribanc mit képzel magáról??-kérdezi dühösen.
A szemébe néztem ,de nem szóltam semmit.
-Mi a baj?-kérdezi aggódva.
-Mikor kómában voltál odakint beszélgettem az anyukáddal.Elmondta,hogy az édesapád túladagolásban halt meg.Nagyon sajnálom Nick,de a nővér igazat mondott.
-Nem, az nem lehet.Miért hazudott volna anya nekem?-néz rám könnyes,kérdő szemmel.
-Nem akarta,hogy csalódj az apádban.
-Nem apában csalódtam,hanem anyában.
Ekkor lassulni kezdett a szívverése és elájult.Hívtam a nővéreket,de nagyon rossz állapotba került.Sikerült felébreszteniük ekkor csak engem szólított.Odamentem hozzá és így szólt:
-Kérlek vidd magaddal Cirmit.Viseld gondját ha én már nem leszek-mondta és elkezdte lecsukni a szemét.
-Ne mondj ilyet hallod?Nem hagyhatsz itt engem, kérlek! Maradj velem!-sírva a mellkasára borultam.
Halkan suttogta nekem:
-Nagyon szeretlek.Mindig is szeretni foglak.
-Szeretlek-mondtam és hirtelen leállt a szívverése.
Az orvosok félre húztak és elkezdték az újraélesztést.Nem jártak sikerrel.
-A halál beállta, 14.35-mondta az orvos............(70 év elteltével)

Nick halála óta sok minden történt.Ott voltam a temetésén, én tettem rá az utolsó virágot a sírjára.Az édesanyja összeesett és szörnyet halt.A testvéreit a nagyszülők nevelték tovább.Én magamhoz vettem Cirmit és vele éltem egyedül az életem.Később a nagyszülők is meghaltak és a gyerekek nevelő szülőkhöz kerültek.Azóta felnőttem és találtam magamnak egy jó állást amiből meg tudtam élni.Már egy ideje nyugdíjas vagyok.Nick-en kívül soha nem volt barátom.Minden fiút elüldöztem magam körül.Még mindig ugyanúgy szerettem mint annak idején.Cirmi azóta is velem van. Ugyanannyi idős mint most én.84 éves macskát nem minden nap lát az ember.Hihetetlen,hogy megélte ezt a kort, de így történt.Már nagyon a végét járja pont úgy mint ahogy én.Egyik nap ültem a fotelemben, és belenéztem Cirmi szemébe.14 éves koromban Nick kisebbik húgának is belenéztem és egy szörnyű dolgot láttam, ugyan ezt jelent meg Cirmi szemében.Egy sötét ember magához hívott egy fiút akinek fehér angyal szárnya volt.Hirtelen elkezdett az egyik szárnya besötétedni és elhalt.Többé nem tudta mozgatni.Utána a fiú elgyengült és meghalt.Ennek láttán rájöttem,hogy a fiú az a Nick volt.A szárnyai voltak a szülei.Az ember volt a halál.Az elhalt szárnya az édesapja volt.Miután meghalt az apa Nick gyengülni kezdett és meghalt.Ha rájövök annak idején,hogy a kisbaba szemében a jövőt láttam,akkor megtudom akadályozni,hogy Nick apja túladagolja magát és meghaljon.Abban a pillanatban,mikor elvettem a tekintetem a cicáról észrevettem,hogy Cirmi elpusztult.Ekkor rájöttem,hogy a Cirmi az életemben csak egy szimbólum volt.Azért élt ennyi ideig,hogy megmutassa nekem a látomásom értelmét.Ennek tudatában elgyengültem és meghaltam.A végrendeletemben az állt,hogy Nick mellé temetnek Cirmivel együtt.Meg is történt.Nick-el tovább élhetem az életemet a túlvilágban.A mi életünk meg volt jósolva.Nem tudom mi lett a kishúgaival,de azt tudom,hogy most már boldogok,de nem boldogabbak mint mi.